Csíksomlyó, a helyszín

1938-ban nagydiák voltam Székelyudvarhelyt.

Néhányan összebeszéltünk, hogy pünkösdkor Csíksomlyóra megyünk a búcsúra. Addig még egyikünk sem volt ott, nagy várakozással néztünk az út elé.

Az egyik fiú édesapját fogadtuk meg, hogy szekérrel vigyen át a Hargitán. Pünkösd szombatján, hajnalban indultunk.

Szép, napos idő volt. Ragyogott minden körülöttünk. A Hargita fenyves rengetege olyan volt, mintha egy óriási templom csarnokán vonultunk volna végig. Kétfelől a szálfenyők mint gyertyák szegélyezték az utat. Hegyükön itt-ott fenyőrigók zengték reggeli imájukat. A bokros helyeken aztán ugyancsak szívet pezsdítően zúgott a kisebb madárkák tavaszi mámorának Istent dicsérő himnusza. Valami földön túli áhítat lengett körül ott mindent. A mi lelkünket is magával sodorta ez az áhitat, az imádság testet-lelket átölelő Isten-közelségébe.

Megmámorosodtunk az örömtől. Ugyanakkor valami szorongás is költözött belénk. Annak a várakozásnak az izgalma, hogy mi most a somlyói Máriához megyünk.

Egy nagy kanyarnál feltárult előttünk a Csíki-medence.

A szekeresünk megállott.

– Itt most egy kicsit leszállunk – mondta.

Soha nem felejtem azt az élményt. A Nagy-Somlyó felett ott ragyogott az áldott nap és aranyló sugaraival nagy, sejtelmes boldogságba ölelte Csíkot. Körös-körül mindenütt a hegyek ormai vigyázták ezt a varázslatos világot. Közülük a Nagy-Somlyó volt a legfeltűnőbb. Mintha mutatni akart volna valamit.

–  Látjátok Mária templomát? – mondta a bácsi. – Ott, a Somlyó hegy alatt. Két fehér tornya van. Jó, hogy tiszta az idő! Ritkán látszik ilyen szépen.

Akkor láttam meg először életemben a csíksomlyói kegytemplomot.

Elbűvölve néztem. Mint egy királynő, úgy trónolt ott a messzeségben, a Csíki-medence túlsó peremén, a Nagy- és Kis-Somlyó hegy puha ölelésében. Két tornya olyan volt, mint az ég felé kinyúló két imádságos kéz.

Már akkor, diákfejjel megsejtettem, amit most már tudok, hogy mennyire hozzátartozik a somlyói búcsúhoz a több órás, esetleg a több napos menés, gyaloglás. Az imádságos, énekes hangulat a varázslatos tájak havasi ösvényein, csobogó és zúgó patakok melletti utak mentén.

– Édesanyánk, hozzád megyünk!

És akkor megint megszólalt a bácsi: 

– A búcsúsok ilyenkor a templom felé fordulva letérdelnek, úgy köszöntik a csíksomlyói Máriát.

Levette a kalapját, mi is diáksapkánkat, és úgy mondtuk el az Üdvözlégy Máriát, lassan, áhítattal.

Nem tudom, a társaim akkor hogy voltak, de a magam esze nem volt ott az imánál. Csak bámultam nagy, kikerekedett szemekkel.

Az úgy van, hogy amikor az ember lelke túlcsordul az áhítattól, akkor már nem is az ajkával imádkozik. Akkor már ő maga válik egy nagy zengő imává.

A Csíksomlyóra menő búcsús ezt még hatványozottabban átéli, alig várja, hogy a kegytemplomban Mária elé, borulva elsírja magát. Az embernek nemcsak fájdalom-könnyei vannak! A boldogság is könnyet fakaszt.

Immár szinte egy évezrede így megy a székely és a csángó a csíksomlyói búcsúra. Az ember mindig gyermek marad, és ezt az örök gyermekséget éli át a búcsús ember a csíksomlyói Máriánál.

A kicsi gyermek sem tudja, miért csendesedik el, ha az édesanyja keblére bújva megérzi az anyai szív verésének ritmusát. Különösen vallom ezt, amióta Móricz Zsigmondról is tudom, hogy könnyezett a kegytemplom kórusán.

1444-ben IV. Jenő pápa írja, hogy Somlyóra naponta szüntelen folyik a sok nép. Ma is így van. Naponta jönnek, jönnek, kevesebben vagy többen, de jönnek a zarándokok.

1968-ban, amikor már egy kicsit lazult az egyházra nehezedő nyomás, a nyári hónapokban, módszeresen meg is számoltuk, hogy naponta hányan látogatják meg a kegytemplomot. Átlag 200 volt a szám. Egyes napokon 450-et is számoltunk. A fő jöveteli nap, a tavaszi nagy vonulás napja azonban pünkösd szombatja.

Daczó Lukács OFM

(Az írás Készülünk a csíksomlyói búcsúra címen, egy sorozat első részeként jelent meg: Keresztény Szó I. évfolyam 11. szám, 1990. április 22.)

 

Aktuális

Illusztráció (faültetés)

A Csíki Közbirtokosságok Szövetsége, a Csíki-medence közbirtokosságainak és erdőtársulásainak legnagyobb részét tömörítő egyesület, a 2019. évi erdősítési programját Ferenc pápa csíksomlyói látogatásának tiszteletére ajánlja fel, szimbolikus ajándékképen is a természet iránti felelősségre és felelős gazdálkodásra intő Szentatyának.